Laccataris Demeter: Szegedy Róza
Született	1775. Ötvös, Zala vármegye
Elhunyt	1832. május 18. (57 évesen) Sümeg, Zala vármegye
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Kisfaludy Sándor
t.

Mezőszegedi Szegedy Róza (Ötvös, Zala vármegye, 1775. – Sümeg, Zala vármegye, 1832. május 18.) Kisfaludy Sándor felesége és múzsája ('Liza').

Élete

 

A fiatal Szegedy Róza

 

Szegedy Róza háza az udvarból nézve, Badacsonytomaj

 

Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza mellszobra Badacsonytomajon a Szegedy Róza házánál.

Származása

A római katolikus nemesi származású dunántúli mezőszegedi Szegedy család sarja. Édesapja, mezőszegedi Szegedy Ignác (1736-1796) zalai alispán[1] királyi tanácsos,[2] édesanyja, a barkóczi Rosty családból származó barkóczi Rosty Katalin Rozália (1753-1787),[3][4] barkóczi Rosty Ferenc (1718-1790), Vas vármegye alispánja, királyi tanácsos, földbirtokos, és bajáki Bajáky Katalin (1726-1782) lánya volt.[5] Anyai nagybátyjai, barkóczi Rosty János (1758-1810), hahóti apát és keszthelyi plébános, valamint Rosty Pál (1745-1818), főhadnagy, földbirtokos voltak. Ráczkevi Eötvös Károly író állítása szerint, a Rosty nemzetség „ősrégi család, ama 108 nemzetség egyike, mely Árpád vezérlete alatt az országot elfoglalta.”[6] Anyját korán elvesztette, apja halála után nagybátyja, Szegedy János (1741-1806),[7] felsőörsi prépost lett a gyámja. St. Pöltenben, orsolyita apácáknál tanult. Szegedy Róza a liberális érzelmű mezőszegedi Szegedy Ferenc (1786 - 1848) zalai alispán nővére volt.

Leánykora, Kisfaludy udvarlása

Róza a Zala vármegye híresen szép és gazdag lányai közé tartozott, számos udvarlóval. Az egyik kedves fiatalkori barátja Rózának, besenyői és velikei Skublics Imre (1771-1830) volt,[8] aki később a vármegye főjegyzője lett. Kisfaludy Sándor figyelmét Sümegen egy Oszterhuber nevű barátja hívta fel a feltűnő szépségre: „...igen szép és igen okos lány, de igen nagy úrnő. Szegény legény ne forgolódjék körülötte, mert nagyra van nevelve.” Kisfaludy ettől fogva „szeme közé akart nézni Szegedy Rózának”. Tudatosan próbált „véletlenül találkozni” vele, de többször is épp lemaradt a találkozásról. A 20 év körüli ifjú tiszt végül Sümegen látta meg életében először az akkor 16-17 éves Rózát, 1792 tavaszán.[9] Egy rokona, forintosházi Forintosné gyónáskor észrevette a lányt, gyorsan riasztotta az épp az öreganyjánál Sümegen időző Kisfaludyt, aki egy átmulatott éjszaka után rohant a templomhoz. De már csak hintójában látta arcát egy pillanatra. Elunva az utánafutkosást, írt hozzá egy verset, melyet Skublics Imre barátja Róza kezébe juttatott. „Nagyon rossz vers lehetett, nincs is meg a versek gyűjteményében. Tartalma az volt, hogy Jupiter, Apolló, Merkur s valamennyi olimpusi isten otthagyta az eget, s elment ki erre, ki amarra; az ördög maradjon az égben, ha Szegedy Róza onnan a földre szállott, s itt akar mulatni.”[9] Vashosszúfaluban ismerte meg nagykabátyáéknál, barkóczi Rosty Páléknál,[10] egy szüreti bál alkalmával.[6] Ekkor szerettek egymásba, s ez a szerelem az élete végéig elkísérte Rózát. Kezdetben óvatosan fogadta a nagy szoknyavadász hírében álló 24 éves Kisfaludyt, akinek katonatiszti külföldi szerelmi kalandjai közszájon forogtak.[6] A költő 1796-ban feleségül kérte, amire a túl sürgető rohamnak[6] is betudhatóan, akkor még nemet mondott. A türelemre intett, romantikusan érzelmes Kisfaludy így hivatásos katonatiszti feladat vállalása mellett döntött, és háborúba indult, felejteni a viszonzatlannak hitt szerelem kínjait. Róza nagyon is szerette az ő daliáját, a visszaemlékezések szerint ugyan akadtak más, nemes kérői is Kisfaludy távolléte alatt, ám ő senkinek nem akart igent mondani, azt tervezte, kolostorba vonul, és Jézusnak szenteli életét.

Házassága Kisfaludyval

Idővel azonban a költő visszatért a halál torkából, változatlanul szerelmesen, így másodjára is feleségül kérte Rózát 1798-ban Felsőörsön, amire a leány már igent mondott. 1800. január 20-án házasodtak össze Ötvösön (egyes feljegyzések szerint Gógánfán). A végig boldog házasság első öt évét Kámban töltötték, a Rosty családtól örökölt Szegedy Róza birtokán, ahol szőlőtermesztéssel és gazdálkodással foglalkoztak. 1805-ben Sümegre költöztek, itt született Kisfaludy versciklusa, a Boldog szerelem himnusza. 32 évig éltek együtt.

Betegsége, halála

Élete folyamán korán betegeskedni kezdett. 45 évesen „sovány volt, fényes fehér arca s még akkor is gyönyörű kék szemei.” Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című könyvében több fejezetet szentel Szegedy Róza alakjának. Utolsó éveiről így ír: „1831-ben már mindig komoly volt. Sőt szomorúnak látszott. Arca halovány, szinte hervadozó, csak sötét égszínkék szemeiben volt meg a régi sugár. Nem volt már fiatal, közel volt az ötvenhetedik évhez.” 1832. május 18.-án Róza meghalt 57 évesen Sümegen.[11] Sümegen közös sírban nyugszanak. Badacsonyi háza - melyben férjével együtt laktak - ma emlékmúzeum.

Rózsakő

Az elbeszélések szerint Róza egyik kedvenc helye volt egy, a Badacsony oldalában rejlő kő, melyen gyakran üldögélt Kisfaludyval, gyönyörködve a csodás balatoni panorámában, ami onnan a szemük elé tárult. Ezt a követ később róla nevezték el Rózsakőnek, amelyet a mai napig a fiatal szerelmesek sora keresi fel, a róla szövődött legenda miatt.

Szegedy Róza irodalmi művekben

Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül; A legrészletesebb életrajzi leírást Szegedy Róza életéről a kései kortárs Eötvös Károly adta e könyvében.